Nem véletlenül mondják, hogy ha beteg vagy, vagy akár stresszes, menj és sétálj egyet az erdőben.
Van valami megnyugtató abban, amikor belépünk egy fákkal teli rengetegbe. A lombok között átszűrődik a fény, madarak éneke csendül, a levegő szinte megváltozik, és hamar nyugalom telepedik a lekünkbe. Sokan tapasztalják, hogy egy erdei séta után nyugodtabbnak, frissebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat.

Az ember és a fák kapcsolata évezredekre nyúlik vissza. Őseink számára az erdő az élelem, a menedék és a gyógyító növények forrása volt. A fák jótékony hatásának tudatos vizsgálata azonban csak a modern korban kezdődött el igazán. Japánban 1982-ben vezették be a sínrin-joku, vagyis az erdőfürdőzés fogalmát. Itt nem a szó szerinti fürdőzésre kell gondolni, hanem az erdő levegőjének és miliőjének magunkba való befogadására, amit érzékszerveinkkel tapasztalhatunk.
A kutatások szerint a természetben töltött idő a testünkre és a lelkünkre egyaránt jó hatással. Egyes vizsgálatokban az erdei környezetben sétáló embereknél alacsonyabb pulzust, mérséklődő vérnyomást és csökkenő stresszhormonszintet figyeltek meg. A zöld környezet emellett javíthatja a hangulatot, enyhítheti a szorongást, és segíthet a szellemi kimerültség leküzdésében. Szóval mondhatjuk, hogy ez egy természetes lehetőség, ami támogatja mindenféle a jóllétünket.
A hatás egyik kulcsa az, hogy az erdő teljesen másfajta figyelmet, vagy jelenlétet vár tőlünk, mint a hétköznapi élet. A városi zaj, a telefonok, a határidők és az állandó információáradat folyamatos készenlétben tarthatják az idegrendszert. A természetben viszont a figyelmünk felszabadulhat, például figyelhetjük a levelek mozgását, hallgathatjuk a szél susogását, megfigyelhetjük a fák kérgének mintázatát. Sőt, meg is érinthetjük mindezt. Amikor megölelünk egy fát, igen, jól olvasod, akkor annak az energiája hozzánk csatlakozik. Egy szinte közvetlen kapcsolat a talajhoz, ami mondhatjuk, hogy szó szerint „földel” minket. A fák által kibocsátott illékony növényi vegyületek hatását még vizsgálják, de egy biztos, a természet jót tesz a testünkkel.

Ebben egyébként az is szuper, hogy nem szükséges különleges helyre utaznunk ahhoz, hogy ezt élvezhessük. Kezdhetjük egy közeli parkban vagy erdőszélen tett húsz-harminc perces sétával. Érdemes félretenni a telefont, kényelmes tempóban haladni, és tudatosan figyelni a környezetünkre. Megérinthetjük a környezetünkben lévő leveleket, földet, virágokat, terméseket. Az egyetlen lényeg, hogy időt adjunk magunknak a lelassulásra. Valahol pedig közben megtanulhatjuk, hogy mi emberek is része vagyunk ennek a nagy természeti körforgásnak, ezzel pedig megtalálhatjuk a békét és a hálát magunkban. Ha hetente többször időt töltünk zöld környezetben, az a mozgás és a természetközeli ingerek által komolyan hozzájárulhat a testi-lelki egyensúlyhoz.
A fák nem helyettesítik az orvosi kezeléseket, ha betegek vagyunk, de emlékeztetnek arra, hogy a jóllétünkhöz nem mindig bonyolult módszerekre, vagy különböző terápiákra van szükség. Néha elég kilépni a megszokott környezetünkből, megállni egy fa mellett, megölelni azt, mély levegőt venni, és újra észrevenni a körülöttünk lévő csodát.
Nyűgös, fáradt, kimerült időszakokban érdemes a természetet választani, kikapcsolni a mindennapi mókuskerékből, átölelni egy fát és magunkba engedni a földből érkező pozitív energiákat.